I. Ferenc József(németül: Franz Joseph von Österreich; Bécs, 1830. augusztus 18. – Bécs, 1916. november 21.) osztrák főherceg, 1848-tól haláláig osztrák császár és cseh király, 1867-től Magyarország megkoronázott apostoli királya, Erzsébet császárné és királyné férje. 68 éven át uralkodott, ő volt a Habsburg Monarchia leghosszabb ideig ténylegesen hatalmon lévő uralkodója. Irányítása alatt az 1850-es–60-as években az Osztrák Császárság súlyos katonai és politikai veszteségeket szenvedett, a szárd háború és porosz–osztrák háború nyomán elveszítette vezető szerepét a német államok között, és le kellett mondania itáliai tartományairól is. Ezek a vereségek kényszerítették ki a Magyarországgal való kiegyezést, a központosított birodalmi kormányzat dualista rendszerré való átalakítását.

Élete

Származása, ifjúkora

Ferenc József főherceg édesapja Habsburg–Lotaringiai Ferenc Károly főherceg (1802–1878) volt, édesanyja Zsófia főhercegné (1805–1872). Ferenc József a család első gyermekeként született. Felnőtt kort megélő testvérei:

• Ferdinánd Miksa főherceg, a későbbi I. Miksa mexikói császár (1832–1867)
• Károly Lajos főherceg (1833–1896), Ferenc Ferdinánd későbbi trónörökös apja.
• Lajos Viktor főherceg (1842–1919), Ferenc József 12 évvel fiatalabb öccse, akit homoszexuális hajlamai miatt később kitagadtak a császári családból.

1848 tavaszán az osztrák seregben harcolt Itáliában, ahol a Károly Albert szárd király által támogatott Lombardia-Veneto tartomány fellázadt az osztrák uralom ellen (első itáliai függetlenségi háború). Mikor a forradalom tovaterjed a fővárosokra is Ferdinánd lemondott és Ferenc József 1848. december 2-án, Olmützben kiáltották osztrák császárrá. Ferenc József még csak 18 éves volt, trónrakerülésében nagy szerepe volt anyjának, az ambiciózus és erélyes bajor Zsófia bajor királyi hercegnőnek és fáradhatatlan intrikáinak. Ferdinánd lemondása után öccse, Ferenc Károly főherceg következett volna a trónöröklésben, de felesége, Zsófia főhercegnő erélyes fellépése nyomán ő maga is lemondott trónigényéről fia, Ferenc József javára. Zsófia főhercegné igen erős befolyást gyakorolt fiára, az ifjú uralkodóra. Tanítói közül Metternich kancellár tette rá a legnagyobb benyomást.

Forradalom és szabadságharc

A szabadságharc már zajlott mikor Ferenc József és a Schwarzenberg-kormány hatalomra jutott, decemberben pedig általános támadást indítottak Magyarország ellen. A Dembiński által vezetett magyar sereg 1849. február 26-27-én Kápolnánál vereséget szenvedett a Windisch-Grätz vezette osztrák csapatoktól. A vereség nem volt katonailag igazán jelentős, nem borította fel az erőviszonyokat. Politikailag viszont annál jelentősebb volt: Windisch-Grätz eltúlozta a csata jelentőségét, ("A lázadó csordákat, melyeket Kápolnánál iszonyú mennyiségben találtam fel, szétvertem és nagyrészt megsemmisítettem...egyedül a csapatok kitűnő szelleme és vitézsége, a tábornokok célirányos vezetése, kitűnő tüzérségünk hatékony tüzelése tudott mindenütt úrrá lenni a jelentős túlerő felett."^[3]) ami az olmützi alkotmányt (1849. március 4) kiadásához vezetett. Az oktrojált alkotmány értelmében Magyarország a centralizált birodalomba olvasztották, megszüntették az Erdéllyel kialakított uniót így létrehozva a Magyar Királyságot, az Erdélyi Fejedelemséget, valamint a Katonai Határőrvidéket és a Dalmát–Horvát–Szlovén Királyságot. A császári házhoz lojális Horvátország pedig Dalmácia mellett megkapta a Magyar Királyságtól elvett Fiume kikötővárost is. Az olmützi alkotmányra válaszul az országgyűlés Kossuth javaslatára kimondta a Habsburg-ház trónfosztását, Magyarország Függetelenségét (Függetlenségi Nyilatkozat, Debrecen, 1849. április 14.) és Kossuth ideiglenes államfői, kormányzó-elnöki kinevezését. Újabb fordulatot Buda visszafoglalása (május 21.) jelentette, amivel az ország jelentős része magyar ellenőrzés alá került. Ferenc József május elsején segítséget kért I. miklós cártól, aki május 9-én bejelentette hadainak elindítását. Az orosz haddal kiegészült osztrák csapatokkal már nem bírtak megbírkózni a megyar erők, a szabadságharcot leverték.

Az ifjú Ferenc József

Ferenc József és családja 1861-ben.

Ferenc József és testvérei 1860-ban.

Szobra a szegedi Pantheonban.

A szabadságharc leverésétől a kiegyezésig

Görgey világosnál letette a fegyvert,abban a hitben, hogy az orosz cár kegyelmet kér a kapituláló magyaroknak. az orosz cár ezt meg is tette, az osztrák kormányzat azonban a megtorlás mellett döntött és szabad kezed adott Haynaunak. Schwarzenberg a megtorlásától a magyarok megtörését várta. Haynau miután elvégezte a piszkos munkát, és Ferenc József utasításit nem maradéktalanul teljesítette menesztették, és az egész felelősséget megpróbálták rá kenni.

Neoabszolutizmus

Barabás Miklós: I. Ferenc József (1853)

Ferenc József uralkodásának első tíz esztendejét (1849-59) a neoabszolutizmus korszakának nevezik. 1851 végén a szilveszteri pátensben nyílt abszolutiznust vezettek be az országban. Ferenc József kezében összpontosult a kormányzás, részt vett a külpolitika alakításában, és a stratégia kialakításában is tevékenyen részt vett. mikor 1852-ben Schwarzenberg meghalt miniszterelnököt sem nevezett ki és maga irányította az államügyeket. 1854-ben az a krimi háború során folytatott politikája nagyrészt Ferenc Józsefnek tudható be. Az orosz cár lekötelezettje volt ugyanakkor a Monarchia érdekét szem előtt tartva az angolok és franciák felé húzott. Arra tett kísérlete, hogy a nyugati hatalmakat megnyerje a az orosz határok mentén- Galíca felé- tett csapatmozgósításokkal kudarcot vallott, ugyanakkor elvesztette az oroszok bizalmát is.

Magyarországon a Bach-korszak keretében egy központosított, az 1848-as állapotot figyelmen kívül hagyó közigazgatási rendszert építettek ki. Az osztrák kormányzat megvonta a függetlenséget és az alkotmányosságot a magyaroktól és elkezdett kiépíteni egy bürokratikus polgári államot. Az élet minden lépését irányító apparátus került kiépítésre. A belső vámhatár eltörlésre került (1850) bevezették az osztrák törvénykönyvet, mértékrendszert, oktatási rendszert (8 osztályos gimnázium, érettségi). Jelentős számú rendőrrel és besúgókkal, valamint az újonnan felállított zsandársággal figyelték az ország népét. 1853-ban kiadta az úrbéri pátens, amely a jobbágy felszabadítás befejezése volt.

Az 1859-es szárd-francia-osztrák háborúban az osztrák birodalom jelentős vereséget szenvedett, amelyért személyesen a csász tehtő felelőssé. Kiprovokálták Ferenc Józsefből a hadüzenetet, azt tervezve, hogy egyesült erővel űzik ki az osztrákokat Itáliából. Miután Ferenc József a katonai vezetőket alkalmatlannak találta a katonai vezetést a feladatra maga vette kezébe a csapatok irányítását. Azonban a solferinónál vívott (1859. június 24.) csatában az osztrákok alul maradtak. Ferenc József nem fogadta el a poroszok segítségét, mert annak fejében az osztrák sereget porosz fennhatóság alá kellett volna helyezni. A háborút 1859 júliusában a villafrancai békével zárták le, amelyben a császár átengedte Lombardiát a Szárd királyságnak.

A kiegyezésig

Julius von Blaas: I. Ferenc József

Az 1859-ben elszenvedett vereség után Ferenc józsef igyekezett több figyelmet szentelni az alkotmányosság kérdésének. 1859-ben menesztette Bachot és reformokat ígért. 1860. októberében kiadta az októberi diplomát, mely több pontjában is az 1848 előtti viszonyokat állította vissza, kilátásba helyezett egy szükebbre szabott hatáskörű országgyűlést is (adókról és újonclétszámról nem dönthetett). Az ország területi egységét is rendezték valamelyest; a Back-korszak alatt felállított 5 kerületet valamint a Szerb Vajdaságot megszüntették, visszaállították a megyerendszert. 1861-ben a birodalom egységének megszilárdítására a februári pátensben, egy a tartományi országgyűlések felé rendelt, alkotmányos jogokkal rendelkező birodalmi gyűlést állított.

Az 1863-ban Ferenc József által egybehívott frankfurti birodalom gyűléstől I. Vilmos távol maradt. A birodalmi gyűlés összehívásának célja az volt, hogy megválasztják az osztrák császárt német uralkodónak is, ezzel megvalósítva a nagynémet egységet, mivel azonban a porosz király nem jelent meg, a kis német államok pedig nem mertek döntést hozni Poroszország távollétében.

Az 1864-ben még Poroszország oldalán harcolt a dánia elleni háborúban, azonban 1866-ban azonban már Poroszország ellenfeleként viselt hadat. Az utóbbi hadjárat vereséggel végződött és 1866-ban aláírták a prágai békét. A béke értelmében létrejött a kisnémet egység, porosz vezetésével. Ausztria nagyhatalmi helyzete megrendült.

Az Osztrák–Magyar Monarchia uralkodójaként

Az 1867-es kiegyezést követően Magyarország királyává koronázták. Ekkor lett királyi jelmondata: „Bizalmam az ősi erényben”. Magyarország miniszterelnökévé a száműzetésből hazatért gróf Andrássy Gyulát nevezte ki, akit a szabadságharcban való aktív részvételéért korábban távollétében („in effigie”) halálra ítéltek (Erzsébet királyné Andrássyt „a szép akasztott”-nak nevezte), az alkotmányos Ausztria első miniszterelnöke pedig Karl (Carlos) Auersperg herceg lett.

Koronázása

I. Ferenc József és Erzsébet királyné koronázása (Tull Ödön másolata Eduard Engerth festményéről)

Ferenc József, fején a Szent Koronával.

A budai királyi palotába 1867-ben addig soha nem látott mozgalmas élet költözött. A kiegyezési tárgyalások során az uralkodó és hitvese többször tartózkodott a magyar fővárosban. Június 6-án Ferenc József a palotában fogadta az országgyűlés küldöttségét, s átnyújtotta az első ízben magyar nyelven kiállított koronázási hitlevelet. Ezzel Ferenc József megkoronázásának minden akadálya elhárult. Hatalomra kerülése után közel tizenkilenc évvel illesztették fejére Szent István koronáját. 1867. június 8-án a Lánchidat lezárták, hogy a koronázási menet szabadon közlekedhessék. A tömeg már hajnalban ellepte az utcákat, hogy a hosszú szertartás valamelyik eseményének nézője lehessen.

A koronázásra a Mátyás templomban került sor. A főnemesek, országgyűlési követek hintói már reggel hatkor begördültek, hogy hét órára, a király érkezésére mindenki a helyén legyen. Ferenc József lovon, Erzsébet pedig Mária Terézia hintóján érkezett. A templom kapujában a főpapok fogadták őket. A király magyar tábornagyi egyenruhában végigvonult a rendezvényre készített két emelvény között. Az istentiszteleten Liszt Ferenc erre az alkalomra komponált koronázási miséjét játszották, a szerző vezényletével. Ferenc József felöltötte a koronázási palástot, majd felkenték. Azután Andrássy Gyula miniszterelnök – aki a nádort helyettesítette – az érsek segítségével az uralkodó fejére helyezte a koronát, kezébe adta az országalmát és a jogart. Odakint díszlövések dördültek, harsonák szóltak, s a tömeg üdvrivalgása csapott fel. Ezután Erzsébetet is felkenték, vállához érintették a Szent Koronát.

A szertartás a helyőrségi templomban (ma Magdolna-torony) folytatódott, ahol a király aranysarkantyús lovagokat avatott. A menet ezután Pestre vonult, ahol a Belvárosi-templom előtt a király világi esküt tett. Majd a Lánchíd hídfőjénél, a 72 vármegyéből hozott földből emelt koronázási dombra ugratott fel, s kardjával négyfelé sújtva tett jelképesen ígéretet az ország védelmére.

A szarajevói merényletet követően az uralkodó hozzájárult, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia, a Német Császárság szövetségeseként hadat üzenjen Szerbiának és belépjen az első világháborúba. 86 évesen, a világháború harmadik évében halt meg, nem érte meg birodalma széthullását.

Munkabírása, mély vallásossága és uralkodói hivatástudata egyaránt legendás volt. Politikai nézeteit tekintve ókonzervatív, gondolkodását a birodalmi szellem hatotta át, és sosem értette meg a 19. század végének nemzeti mozgalmait. Merevsége ellenére meglepő módon képes volt alapvető változtatásokra, ha meggyőzték arról, hogy a birodalom fenntartása érdekében ez szükséges. Példa erre az 1867-es kiegyezés Magyarországgal, az alkotmányosság elfogadása (bár a hadsereg feletti rendelkezés jogához mindvégig ragaszkodott), vagy az általános választójog bevezetése az osztrák tartományokban 1907. január 26-án.

Ferenc József és felesége sírja a bécsi kapucinusok sírboltjában

Címei

„Ausztriai Császár, Magyar, Cseh, Dalmát, Horvát, Tót, Halics, Ladomér, Ráma, Szerb, Kun és Bolgár országok Apostoli, úgy Illyria, Jeruzsálem stb. Királya, Ausztria főherczege, Toscana és Krakó nagyherczege, Lotharingia, Salzburg, Steyer, Korontán, Krajna és Bukovina herczege, Erdély nagyfejedelme, Morvai őrgróf, Fel- és Al-Slézia, Modena, Parma, Piacenza, Guastalla, Osvieczim és Zátor, Teschen, Friaul, Ragusa és Zára stb. herczege, Habsburg, Tyrol, Kyburg, Görcz és Gradiska grófja, Trient és Brixen fejedelme, Fel- és Al-Luzsicza s Istria őrgrófja, Hohenembs, Feldkirch, Bregenz, Sonnenberg stb. grófja, Triest, Kattaro és a Szláv őrgrófság Ura.” (Forrás: 1867-es törvények)

Házassága, gyermekei

1854-ben vette feleségül akkor 16 éves unokahúgát,a Wittelsbach-ház egyik ágából származó Erzsébet bajor hercegnőt („Sissit”). Négy gyermekük született:

• Zsófia Friderika (1855–1857), kisgyermekként meghalt.
• Gizella (1856–1932), aki Lipót bajor királyi herceg felesége lett.
• Rudolf (1858–1889), aki Stefánia belga királyi hercegnőt vette feleségül.
• Mária Valéria (1868–1924), aki Ferenc Szalvátor főherceghez ment feleségül.

Házasságuk nem volt boldog, Erzsébet sok időt töltött távol Bécstől (és anyósától). A családot tragédiák sora sújtotta. Elsőszülött kislányuk alig kétévesen meghalt. Ferenc József öccsét, Ferdinánd Miksa főherceget, a III. Napóleon által trónra segített mexikói császárt 1867-ben Mexikóban a felkelők kivégezték. Két évtized múlva egyetlen fia, Rudolf trónörökös öngyilkosságot követett el a mayerlingi vadászkastélyban, miután megölte szeretőjét, a 17 éves Vetsera Mária bárókisasszonyt. Feleségét, Erzsébetet egy anarchista merénylő, Luigi Lucheni ölte meg Genfben. Unokaöccsét, Ferenc Ferdinánd trónörököst 1914-ben egy szerb nacionalista ölte meg Szarajevóban.