A legsúlyosabb, legkegyetlenebb megpróbáltatás ért Engem és Házamat. Hitvesem, trónom ékessége, hű társam, a ki életem legnehezebb óráiban vigaszom és támaszom volt, kiben többet vesztettem, mint azt kimondhatnám - nincs többé! Egy rettenetes végzet elragadta őt Tőlem és népeimtől.

      Egy gyilkos kéz, azon őrjöngő szenvedély eszköze, mely a fennálló társadalmi rend megsemmisítését célozza, a nők legnemesebbike ellen emelte tőrét és vak, céltalan gyűlölettel átdöfte azon szívet, mely gyűlöletet nem ismert és csak a jóért dobogott.

     Azon határtalan fájdalom közepette, mely Engem és Házamat ért, szemben ama hallatlan tettel, mely borzalomba ejti az egész művelt világot, mindenek előtt szeretett népeim hangja az, mely enyhítően hat szívemig.

        Midőn az isteni végzés előtt, mely súlyos és felfoghatatlan csapást mért Reám, alázattal meghajlok, hálát kell adnom a gondviselésének azon nagy kincsért, melyet számomra fenntartott: a milliók azon szeretetéért és hűségéért, mely a szenvedés órájában Engem és Családomat környez. Közel és távol, fent és alant, ezernyi alakban nyilvánult a gyász és fájdalom az Istenben boldogult Császárné és Királynéért. Megható összhangban cseng minden ajakról a panasz a pótolhatatlan veszteség felett, mi hü visszhangja annak, a mit lelkemben érzek.

       A mint Én forrón szeretett hitvesem emlékezetét szentül őrzöm holtomiglan, úgy népeim hálája és tisztelete maradandó emléket emel Neki minden időkre. Sajgó szívem mélyéből köszönetet mondok mindenkinek az odaadó részvét ezen újabb zálogáért.

      Midőn az ünnepi hangoknak, melyeknek ezen évet kísérni kellett volna, el kell némulniuk, a ragaszkodás és hü együttérzés e számtalan tanúságaira való visszaemlékezés, azon legbecsesebb adomány marad számomra, melyet Nekem népeim nyújthattak.                 

      Fájdalmunk közössége újabb, benső köteléket fűz a trón és haza közt. Népiem változhatatlan szeretete megerősít kötelességem nemcsak azon fokozott érzetében, hogy a Reám bízott küldetésben kitartsak, hanem megerősít egyszersmind a siker reményében.

       Esedezem a Mindenhatóhoz, a ki oly nehezen sújtott, adjon még erőt, hogy véghez vihessem azt, a mire hivatva vagyok. Imádkozom, áldja meg népeimet és világosítsa fel őket, hogy megtalálják a szeretet és egyetértés útját és boldogok legyenek.

 Kelt Schönbrunnban, 1898. évi szeptember hó 16-án. Ferencz József, s.k.

 "A szépség kétes, hiú vagyon,

Felcsillanó fény, mely gyorsan kiég.

Üveg-törékeny, s porlatag nagyon,

Virág, mely elhal, bár most nyílt ki csak."

 (W.Shakespeare)